LIV RÓZSABOKOR

Igen szerette a kertet s virágokat

Amália, kivált egy rózsabokornak nagyon

Örült; valahányszor nézte, ez volt éneke:

Szép rózsa, szép,

Légy soká ép!

Örömem,

Mindenem!

Ezt énekelte reggel víg Amália;

Dellest, midőn anyjának akará kedvesét,

A rózsát, megmutatni, alig ismert reá;

A kerti szép tudnillik már elhervadott.

Ekkoron anyja neki szóla: kedves gyermekem!

A testi szépség gyenge, s nem tarthat soká;

S Amália anyjának kezét megcsókolá.