LIX. ZSOLTÁR

Szabadíts meg engem, Úr Isten,

És tarts meg ellenségim ellen,

Mentsd meg azoktúl életem,

Kik föltámadtak ellenem,

Ótalmazz meg az hamis néptűl,

Ki én veszedelmemnek örűl,

Melly szomjúzik ártatlan vért,

Ments meg attúl szent nevedért.

Mert szörnyen életemre törnek,

És énellenem kötést tesznek,

Hatalmassak vadnak rajtam,

Kiknek soha nem ártottam,

Azok készülnek énellenem,

Kik ellen semmit nem vétöttem,

Kelj föl azért, Uram, láss meg,

És kegyelmessen őrizz meg.

Zebaoth Isten, téged kérlek,

Óh, Istene az Izráelnek!

Látogasd meg az népeket,

Vizsgálj meg minden nemzetet,

Ne vedd azokat kegyelmedben,

Azkik élnek hitetlenségben,

Estve, mint az eb, ugatnak,

Az város környül futosnak.

Mint az éles kard az ő nyelvek,

Mordályság minden ő beszédek,

Sőt még szólnak illy bolondól:

Ki hallja, azmit nyelvünk szól?

De őket, Uram, megneveted,

És őket mind megszégyeníted,

Az pogányoknak jutalmot

Adsz szégyent és gyalázatot.

Én ellenségimnek ereje

Kezedben minden tehetsége,

Benned bízom, én Istenem,

Mert te vagy én segedelmem,

Az Isten jó voltát jelenti,

Nyavalyámnak eleit veszi,

És megláttatja énvélem,

Hogy elvész én ellenségem.

De őket, Uram, ne vészesd el,

Hogy népem ezt ne felejtse el,

De megemlítse ezeket,

Hanem csak kergesd el őket.

Uram, mi paizsunk, kergesd el,

Szélleszd el őket nagy erőddel,

Azt érdemli hamisságok,

Kevélségek, szitkos szájok.

Önnön hálójokban essenek,

Veszesse álnok kevélségek,

Fogja meg átkozódások,

És ő gyalázatos szájok.

Haragod azért gerjedjen fel

És őket bűnökért veszesd el,

Töröltessenek el szörnyen,

Hogy még csak hírek se legyen.

Úgy, hogy tégedet esmerjenek,

Kit hívnak Jákob Istenének,

Hogy néked hatalmad legyen

Ez egész földkerekségén,

Estve, midőn ők visszatérnek,

Nagy haraggal fenekedjenek,

Mint az eb, úgy ugassanak,

Az várason futossanak.

És végre meglássák mindenek,

Hogy ők futva kenyért keresnek,

És fekünni mennek késén,

Morgolódnak nagy éhségben,

De én dicsérem hatalmadat,

Énekben áldom jóvoltodat,

És én fölkelek jó reggel,

Magasztallak nagy örömmel.

Mert te vagy, Uram, én ótalmom,

Reménségem és bizodalmom,

Azért, óh, én erősségem,

Mindenütt neved dicsérem,

Hogy nékem az én szükségemben

Segedelmem vagy ínségemben,

Te vagy én erős kőváram,

Kegyességed nagy énhozzám.