Lobogó

Mint jó harcos az utolsó rohamban,

Meglengetem még egyszer lobogódat

Tűnt ifjúság, ez alkonyati dalban.

Lobogj, lobogj és csókold meg a napfényt,

Mely a tetőket mostan aranyozza,

Mint öreg harcos vén mellét a tallér.

Lobogj, lobogj, nemrég még harcok éke,

Tépett lobogó, vesztes ifjúságom

És lengj be vígan majd a barna éjbe.

Reád hímezte boldog, büszke lelkem

Arany fonallal az örök dicsőség

Fantomjait s ha alszik elesetten,

Takard el az ifjaktól balga hősét.