LOVAS A TEMETŐBEN

Ha jő a sápadt ifjú-Éjjel,

Kit csókkal vár a Nap leánya,

Kitárul két temetőkapu

S belovagol búsan-frissen

Az álmok kapitánya.

Bukott vezér, könnyet is hullat,

Bús daccal bolyong szerte-széjjel,

Lova már nyihog, gödröt kapar,

Riadtan várja. - Sok a sír

S fut a Holddal az Éjjel.

Uj hant előtt sóhajtva áll meg,

De kemény marka vasba szorul.

És megy és jár sok sír között

- Még a Hajnal is kacagja -

Részegedve, botorul.

Lovára borul. Visszaüget,

Búcsút int minden hulla-rögnek.

S az eliramló lovas után

Álomtemetőből vissza

A vágyak dübörögnek.