Lovas favágó

Lovon jő, nem gyalog,

Lovon jő, hallgatag:

Komor erő.

A piros alkonyat

Mögötte jő

És megnöveszti furcsán, feketén.

A fejszét vállára vetette,

Mint halál a kaszát,

Úgy lovagol

A fenyveseken át

És megvetőn tekintget szerteszét.

A fenyők sötét gyűlölettel nézik:

A hóhér ott megyen!

Vajjon kivel tart ma leszámolást?

Veled? Velem?

És holnap ki kerül a bárd alá?

A fenyők sötét gyűlölettel nézik,

És zúgnak, mint az összeesküvők.

S megszólal egy: Én holnap meghalok, -

De zuhanva, még összezúzom őt!

És zúgnak, mint az összeesküvők.