LUCA

Menyasszony-mulásban

szerelmem nő mogorván,

üres szél a társam,

gyenge szívem sodorván.

Hétszámra hallgatok,

meg se kérdem istenem, -

szerelmet mért adott,

hogyha rossz a szerelem.

Ahogy úr lelkemen,

tán már istenkáromlás.

Ez a bús szerelem

szépnek-jónak megromlás.

Jércének éles kés,

békés völgynek hóbika,

hímeknek herélés,

gyászlovaknak bóbita.

S nem halhatok én meg,

amig el nem érhetem,

örökös kényének

örökös az életem.