Lujza leánytársához

Ím itt a sir, szent mindkettőnk előtt az,

Ládd, érzeményünk hol találkozott.

Sírunk közösen ormán, jőjj, leányka,

S szent lesz könnyünk, mely együtt foly ki ott,

S ha nő virág, mi majd megismerendjük,

Hogy egyesült könnyből keletkezett,

Mint a megnyugvás, mely szintén föléled

Híven megosztott fájdalmunk felett.

S szent lesz szivünknek ez édes keserve,

Mint a hideg, de tiszta őszi nap,

Hogy a virág sem sejti meg, miként csak

Halotti csók az, melyet tőle kap.

S ha szűm halottjai közt angyalul lész,

Örülni fognak, jól tudom, neked

S elégedett ha léssz te is helyeddel,

Ez árva szív leginkább az lehet.