LUKÁCS ELMEGY

Míg írom e pár sort,

Mint mondani szokás,

Kínosan feszengek,

Hogyisne, mikor -

Nagy bút hirdetek,

Nagy bajt zengek!

Hogy adjam tudtára,

Kíméletesen,

Olvasóm, önnek,

Hogy ránk mily borús,

Iszonyú, zordon

Napok jönnek?

Ezt nem érdemeltük a sorstól

Mégse, mégse:

Olvasta, kérem, hogy a Lukács

Elmegy Bécsbe?

Elmegy szegényke,

S ott marad végleg!

Ah, belehalunk ebbe

A nagy búba, félek!

De megérdemeltük,

Hazánk, valljuk be,

Ezt a bús sorsot,

Miért is törtünk

Szegény Lukácsnak

Az orra alá

Annyit sót s borsot?

Ah, mostan elhagy,

Miként Rómából

Bősz Corjolánus

Tovalépett,

Elhagy, mint Szent Pál

Anno dazumal

Az oláh népet.

Az, elhagy és többé

Nem boldogít minket

Panamák szagával,

S óh, jaj! háromszoros csapás!

A Tisza Pistát

Nem viszi magával!