LVI KEVÉLY SZAJKÓ

Egy tarka szajkó, mert fekete, kék és fejér

Színnel vala, tarkább lenni kevélységből akart.

Hát a páváktól lopogatott, vagy ragadozott,

S ragasztott is magára fényes tollakat;

S melly büszkeséggel jára más cifráiban!

A maga rokonit utálván, ment pávák közé,

S a szemtelen még jobban rátartá magát.

Mi történt? Ezek ismervén tollaikat, neki

Rohantak: őtet, mint érdemlé, vagdalák,

És róla mindent, amit tőlök elszedett,

Csúfúl letépék; csaknem meztelen maradt.

Ekkor jött észre, s nemzetéhez visszatért;

De őtet régi társai sem szenvedheték;

Egy közülök így szólt hozzá: E gyalázatos

Harag mostan nem nyomna s üldözne tégedet,

Ha akartad volna megböcsűlni sorsodat,

És az szerént rendelted volna éltedet.