LVIII. ÉN BABÁCSKÁM, NYILT RÓZSÁCSKÁM...

Én babácskám,

Nyilt rózsácskám,

Éretted epedek;

Töviseket,

Hegyeseket

Éretted szenvedek:

Kukuk! én kukucskám!

Had! had! én madárkám!

Farsang farkán

Csúsz a fa szán,

Azért is szeretlek!

Én babácskám,

Hiv foglyocskám,

Én is foglyod vagyok;

Irigyeid

S ellenségid

Mivel látod, nagyok:

La, la, la! hadd légyen,

Mégis véghez mégyen,

Bár igy dúlnak,

De elmúlnak,

Végtére pirúlnak.

Azt gondolják,

Majd megtudják,

Mi vagyon közöttünk;

Kitalálják,

Fölóldozzák

Ketten mit kötöttünk:

Ha, ha! csak nevetség,

Nem egyéb, csak kétség,

Nem, nem szánják,

Hanem bánják,

Tőlek elpártúltunk.

Én babácskám,

Alakocskám,

Ne tartsunk ezektül,

Hajócskánkra,

Bárkácskánkra

Habozó szelektül;

Tiszták vagyunk, szivem,

Tudja az ég, hivem,

Rá, rá, fogd rá!

Eb orokra

Ne kössük, édessem.

Hozzám ne juss,

Tőlem hogy fuss,

Mondja az Tityrus;

Másra szorúlj,

Tőlem pártúlj,

Mint ebnek mondja: kuss!

Trucz, trucz csak azért is,

Messe bármit ért is,

Uj! ju! éljünk,

És szeressünk,

Tisztán csak azért is!

Okossan