LX. HADD KÉSÉRTSEN, ÉDESGESSEN...

Hadd késértsen, édesgessen,

Hizelkedjen reménség:

Biztat, úgy lesz, és el sem vesz

Érdeme,

kiért szivem ég;

Jutalma

De nem, nem, nem!

Nem, nem, nem

Hiszek immár,

Ámbár tűz, víz, jég, vas,

Ércz halálomra jár,

Átkozott szó az: bár, bár!

Az melly szivet porrá tettél,

Meg kivánod gyujtani!

Kit hamuvá elégettél,

Újra föllobantani!

Ah, távozzál kegyetlen,

Istentelen!

Ravasz, csalárd, hamis,

Pogány és hitetlen,

Orczátlan és szemtelen!

Még megbánod és megszánod

Zokogva megsiratod,

Hogy igy bántál s meg nem szántál,

Gyászelmédben juttatod:

Csak, csak légyen minden,

Az mit föltettél,

Csak csak gyülölj s megölj!

Gyilkos mit követtél,

Többet még sem hóditod!