LX SZAMÁR ÉS CSÓKA

Jó kedve duzzant a szamárnak, és akart

Éneklése miatt érdemleni dicséretet.

Alig kezdette torkából ereszteni

Otromba bőgéssel szavát, a hallgató

Állatok iszonyodának, s kiáltozák neki!

Áhá, gyalázatos szamár hallgass! Ne sértsd

Füleinket ordításoddal.

Mégsem szünék;

Mert egy csóka, kinek megtetszett, felbiztatá;

S követni akará a szamárt, mint mesterét.

Lel a bohó mindenkoron nagyobb bohót.