LXI. ZSOLTÁR

Kiáltásom halld meg, Isten,

Vedd füledben

Az én könyörgésemet,

Mert én szívem nagy ínségből

Messze földről

Kiáltja fölségedet.

Végy föl engemet kőszálra,

Magasságra,

Hol bátorságom legyen,

Mert te vagy én erős tornyom,

Vigasságom

Én ellenségem ellen.

Te hajlékodban lakásom

Én kivánom

És ohajtom szüntelen,

Szárnyaidnak árnyékában,

Kívánkozván

Vagyok jó reménségben.

Mert meghallgatsz kérésemben,

Óh, Úr Isten,

Nyújtván kegyességedet.

Örökségeket megadod

És megáldod,

Azkik félik nevedet.

Naphoz napok adassanak

Az királnak,

Nagy sok nemzetségekre

Sokasítsad esztendeit

Nyújtsd életit

Véghetetlen időkre.

Országra érjen sok időt

Isten előtt,

Szép csendesz békeségben,

Igazságodnak hívsége

Elől vegye

És őrizze kegyessen.

És osztán vígan éneklek

Szent nevednek

Mindörökkön örökké:

És azmelly fogadást tettem,

Megfizetem

Naponkint őnékie.