LXIII. JAJ! MIT KINLÓDOM...

Jaj! mit kinlódom

Érted olvadom,

Árnyékért folyamodom!

Mint tüz lángozom,

Vérrel áldozom;

Nincsen semmi jutalmom;

Sok igéreted’

Ingyen temeted,

Ártatlan szenved hived;

Mégis igaz vagyok,

Ámbár ezek nagyok, -

Lankadok.

Tenger habozik,

S ámbár változik,

De mégis partot igér;

Szolgád kinlódik,

Érted aggódik,

De még remélni sem mér.

Amor’ példája,

Szivem’ bárkája

Mint nyughatatlankodik;

Nincs vezérfáklyája,

Eltört vitorlyája

Boritja.

Ha meg köll lenni,

Nincs már mit tenni,

Erőszakkal pártúlok;

Van más több is szép,

Nem mind lárva kép,

Soha reád nem szorúlok;

Tudjátok egek,

Melly sebet szegek

Állandó hiv szivembe!

Verd meg oh nagy Isten,

Miért olly kegyetlen

Éltiben!

Actaeon módra

Akadtam sorsra,

Kell gyötrődnöm azoktúl,

Kiket szerettem,

Magam szentöltem,

Magam saját nyájomtúl.

Többször nem érem,

Igy fizesd bérem,

Bizony szégyen, szemérem!

De mégis megszánod,

Meg siratod s bánod,

Megérem -

vagy: Szerelmem!