LXIX. AZÉRT BÁR ÜLDÖZTÉL...

Azért bár üldöztél,

Hogy hívnek itéltél,

Gondoltad, hogy annál kedvessebb

Ha vérzik érted sok ezer seb:

Kinokban mégis él.

Mivel már ismértél,

Igy próbával éltél;

Szabad voltál mivel szivemmel

Jádzottál ides reményemmel,

Mint hajó szelekkel.

Alázott s engedelmes

Szivem, töredelmes,

Bár próbálsz aranyot az tűzben

Magnes az vasnak erejiben,

Tisztul sziv ezekben.

Drága kincs, csak igy bánj,

Érdemire megszánj;

Hadd tudjam, hogy ezek csak színbűl

Történnek és nem csalárd szívbűl

És titkos hívségbűl.

Ezeket messében

Panaszlom, röjtőben,

Megbocsáss, hogy ha így könyvezem;

Mert majd kétségben hogy nem estem,

Kínteleníttettem.