LXV ÖLYV ÉS GALAMB

Midőn galambot kerget egy kegyetlen ölyv,

Hálóba akada, mellyből nem szabadulhatott.

Tehát könyörgött nagy alázattal, és magát

Mentegeté a madarász előtt, hogy soha neki

Nem vétett.

Legyen úgy, mond amaz; de tégedet

Sem bántott, kit most dühösen üztél, a galamb.

Igaz biró az, és kötelességét teszi,

Ki a jót védi, a gonoszt megbünteti.