LXVI XANTHUS ÉS ESZÓPUS

Felesége Xanthust egynéhány napig elhagyá,

Kit a filozófus hivata több ízben haza;

De a kevély és mérges asszony nem tudott

Fogadni szót; sőt méginkább durcáskodék:

A jó férj járt, kelt, de sehul kedvét nem lelé.

Látván Eszópus ura bús aggódásait,

Én, mond, ha akarod, megteszem: hogy itt legyen

Holnap; bizd rám e dolgot. Ne gyötörd lelkedet.

Másnap magához pénzt vevén, piacra megy;

Ott öszvevásárol s szed sok kappant, ludat,

Récét, sok csirkét, fácánt, nagy szarvas-tagot,

Vaddisznóból is jó darabot, jár ide s oda;

És még házanként mindent, amit gondola

Szükségesnek nagy lakodalomra, keresgetett.

Asszonya szüléi házokhoz mint tévedő,

Noha készakarva, bément, s kérdezősködött,

Volna-e, mit pénzért adni akarnának neki.

Egy szolga kérdé tőle, kinek számára szedsz

Ennyit? Xanthus filozofus, az uram, így felelt,

Holnap mennyegzőt tart: számos vendégei

Lesznek: vajh, öszveszedhetnék még többet is!

A szolga nagy sietséggel visszaszaladott,

És a durcás asszony előtt a történetet,

Tudnillik amit látott és hallott, elég

Nyersen s bőségesen elbeszélte; a Madám

Halavány viaszként elsárgult, majd meg pirult.

Mit tenne? hazatért, és urával csendesen

Megbékélt. A nagy vacsorához vigan ültenek.