LXVI. ZSOLTÁR

Örvendj, egész föld, az Istennek,

És énekelj szép zengéssel.

Nagy dicsőséget szent nevének,

Mindenek dicsérjék széllel,

Mondjátok ezt az Úr Istennek,

Csudálatosok dolgaid,

Erősséged nagy, hozzád esnek

Hízelkedvén ellenségid.

Az te isteni felségedet

Ez földön mindenek áldják,

És dicsőséges szent nevedet

Énekléssel magasztalják.

Jertek, és ezt jól meglássátok,

Minden jól ide figyelmezz,

Istennek melly csudálatosok

Dolgai az emberekhez.

Az tengert és az folyóvizet

Megszárasztja, hogy az népnek

Lábok szárazon általmehet,

Kin szíveink örvendeznek.

Országa megmarad örökké,

Szeme lát minden népeket,

Azkik föltámadnak ellene,

Előmenetek nem lehet.

Áldjátok az mi Istenünket

Ez földön minden emberek,

Dicsérjétek az ő szent nevét

Nagy zengéssel minden népek.

Mert életünket ő megadá,

Az ő nagy kegyességéből,

Lábainkat meggyámolítá

Oltalmazván eleséstől.

De minket igen megpróbálál,

És megkésérgetél, Isten,

Megolvasztál és megtisztítál,

Mint az ezüstöt az tűzben,

Te minket, szegény szolgáidat,

Adál ellenség tőriben,

Kik hevederrel ágyékinkat

Megkötözék nagy erőssen.

Mi fejünkre népet ültetél,

Mint az tevék, terheltetténk,

Nagy árvizeket ránk eresztél,

Sebes tűzön általménénk.

De te kivezérlél bennünket,

Megenyhítél, megnyugotál,

Templomodban azért tégedet

Dicsérlek szép áldozattal.

Azmelly fogadást néked töttem

Én siralmas ajakimmal,

Ínségemben mire feleltem

Esedezvén én szájammal:

Sok hizlalt, szép kövér barmokat

Áldozatra adok néked,

Kosokat, ökröket, bakokat

Megégetek teelőtted.

Jertek, halljátok, hadd beszéljem

Tinektek, istenfélőknek,

Azmiket Isten tött énvelem,

Melly kegyessen tött lelkemnek.

Hogy szájammal hozzá kiálték,

Ottan meghallgata engem,

Azért beszédével nyelvemnek

Mindenkor őtet dicsérem.

Hogyha hamisságot szívemben

Valaha gondoltam volna,

Soha engem könyörgésemben

Ő meg nem hallgatott volna,

De bizonyára az jó Isten

Kérésemben meghallgata,

És panaszimat jól megértvén

Könyörgésemnek helt ada.

Legyen áldott az nagy Úr Isten

Az ő nagy kegyességiért,

Ki meghallgatott kérésemben,

És kegyelmessen hozzám tért.