LXVII VELENCEI HALÁSZOK

Két ember a Velencei tóba veté minap

Hálóját, amelly kihuzáskor nehéz vala:

S a jó halászok, minthogy benne sok halat

Gondoltak lenni, kezdének víg éneket.

Amint kihúzták a hálót, kevés halat,

De nagy darab fát benne láttak, amin

Elszomorodtanak. Egy harmadik jöve, ki nekik

Így szólt: nyugott elmével legyetek, Jámborok!

Az Örömmel atyafi a Szomorúság. Ekkoron

Amazok, tanyájokhoz ballagván csendesen,

Egy nádhalomra fektették hálójokat.