LXVIII. AZ MINT MEGMONDOTTAM, TŐLED PÁRTULOK...

Az mint megmondottam,

Tőled pártulok,

Miért megvallottam,

Máshoz hódulok;

Mert megszegted sok hitedet.

Máshoz hódultál,

El is törted nagy frigyedet

Engem megcsaltál,

Azért is hitetlen

Tőlem távozzál!

Jégre irtad szíved,

El is olvadott,

Mint üveg eltörtél

Gyarlón kinlódott;

Bízvást azért minden szélre

Ereszd szivedet,

Bár étzakra avagy délre

Mágneskövedet:

Többször nem ellenzem,

Töltsd bé kedvedet!

Én kakuk nem vagyok,

Ugy bánj fészkemmel!

Szivem nem kártyaszív,

Jádzál szivemmel!

Mint az kalmár hiv ebinek

Az légyen bérem?

Velem többször, hogy így bánjál

Megbocsásd, kérem:

Orczátlan csak pirúlj!

Elég szemérem.

Ki aranyt nem ismer,

Rezet kivánja,

Mert tüznek próbáját

Szenvednyi bánja;

Kénnyén, kedvén akar élni,

Mégis hiv lenni,

Halálseb- és sérelemre

Színes zsirt kenni

Az sima fejekre

Szarvakat tenni.

Én tudom, te érted

Miket szenvedtem,

Hány fényes csillagot

Árnyékban tettem,

Hány szenvedett és epedett

Ravaszságodért,

Epét, mérget és üldözést

Szinességedért!

Tündér reménységért

És nem egyébért.

Elég légyen azért

Kiért adtam bért,

Ha más bár szivedhez

Előbb hozzá fért;

Számot adok könnyen arrúl

Az mit követtem,

Vámot adok könnyen arrúl,

Az mi kárt tettem,

Ha csak tövist - rózsát

Bizony nem szedtem.