LXVIII. ZSOLTÁR

Hogyha fölindol az Isten,

Elkergettetnek szertelen

Minden ő ellenségi,

És elfutamodnak széjjel,

Ő haragos színe elől,

Minden ő gyűlölői,

Úgy elűzetnek hirtelen,

Mint az füst semmivé leszen,

Elvész minden ő dolgok,

Mint viasz olvad az tűztől,

Úgy az ő kemény színétől

Elvesznek az gonoszok.

De az igazak mindnyájan

Örvendeznek nagy vígságban

Az kegyes Isten előtt,

És vig szívvel énekelnek,

Hogy ő kevély ellenségek

Megszégyenült, elveszött.

Nagy örömmel az Istennek

Énekeljetek nevének,

Dicsérjétek, áldjátok,

Ki az szép fölhőkön megyen,

Kinek neve erős Isten,

Őtet magasztaljátok.

Őelőtte vigadjatok,

Mert ő az árváknak atyjok,

Kiket táplál kegyessen,

Az özvegyeknek ótalma,

Az ő isteni hatalma

Lakván ő szentségében.

Megáld egyes embereket,

Ad nékik szép cselédeket,

Háznép tenyíszésire,

Az foglyokot ő kimenti,

Az pártütőköt rekeszti

Puszta és parlag földre.

Hogy az te néped kivivéd,

Az pusztán általvezérléd,

És őelőttök menél,

Az föld rendőle, csöpöge

Az egeknek verejtéke,

Hogy haraggal tekintél.

Az Sína-hegy megrendőle,

Hogy az Izráel Istene

Rászálla dicsőséggel.

Úr Isten, az te földedet

Meglátod örökségedet

Harmattal és essőkkel.

Ez örök földet megáldod,

Mihelt pusztulását látod,

Kin te seregid laknak.

Az szegényeknek jószágát

Megöregbíted marháját,

Hogy ők megtartassanak.

Úr Isten, az szűz szíveket

Fölindítád elméjeket,

Hogy erről beszéljenek,

Kik, hogy az ellenség futna

És ő seregek szaladna,

Ekképpen éneklének:

Az királyok nagy sereggel,

Gyalázattal, szégyenséggel

Megfutamának szörnyen,

Azkik otthon maradának,

Az prédával osztozának,

Martalék részt vőn minden.

Hogyha megnyomorodtok is,

És ha minden gyalázna is,

És sanyargatna szörnyen,

Hogyha az kőfal-romlásban

Fekünnétek is bágyadván

Az kormos szennyességben:

De mindazáltal ti lésztek,

Mint az galambszárny, olly szépek,

Melly mint ezüst fejérlik,

És tollainak szépsége,

Mint arannak fényessége,

Olly ékessen tündöklik.

Hogy az királyokat Isten

Meggyőzé nagy erejében

Nagy diadalmat szerze,

Az föld fejérlék olly szépen,

Mint az Salmon hegy környékén

Az hónak fejérsége.

Az Istennek dicső hegye,

Az gyümölcsös Básán hegye,

Ki fölhat az fölhőkre.

Ti egyéb és kissebb hegyek

Ez hegyre mit fenekedtek,

Mit törtök ez nagy hegyre?

Mert ez szent hegyet az Isten

Elválasztá jókedvében

Önnön lakóhelyének,

És ez helyen mindörökké

Lakozásra vagyon kedve

Isteni fölségének.

Az mennyei szent angyalok

(Sok tömény ezer ő számok)

Seregi az Istennek,

Vélek vagyon az Úr Isten,

Mint néha az Sína-hegyen,

Lakója az szent helynek.

Uram, felménél magassan,

És fogva vüd hatalmassan

Az te ellenségidet,

Kegyességednek nagy volta

Az embereknek kioszta

Szép préda nyereséget.

Ellenségidet megbírod,

Köztök helyhetvén hajlékod

Lakozol dicsőséggel.

Áldott legyen az Úr Isten,

Ki velünk illy nagy jól teszen,

Látogat kegyességgel.

Isten az mi segedelmünk,

Kegyessen lakozik velünk,

Őriz minket, népeit,

Halál és élet kezében,

Ő az erős örök Isten,

Megtartja ő híveit:

Az Isten ő ellenségét

Megveri, megtöri fejét

Az gonosz ellenségnek,

És mind agyonveri őket,

Kik nem jobbítják éltöket,

Hanem csak bűnben élnek.

Mond Isten: Az én népemet

Meghozom én seregemet

Az Básánnak földéből,

Meglátom nagy irgalmammal,

Kihozom nagy hatalmammal

Az tenger mélységéből.

Hogy osztán az ő vérekben,

Azkik levágatnak szörnyen,

Moshassad lábaidat,

Úgyhogy az sok ellenségnek

Véres sebeket az ebek

Nyalják sebes tagjokat.

Óh, én Uram, erős Isten!

Ki lakozol az szent helyen,

Látták elmenésedet,

Elöl mentek az éneklők

Azután az hegedősök,

Ékesítvén szép rendet.

Kezépben mennek az szűzek,

Dobot vernek, zengedeznek,

Énekelnek mindnyájan.

Ti, azkik, mint egy kútfőből,

Származtok az Izráeltől,

Istent áldjátok vígan.

Ez szép seregnek közepin

Vagyon az küsded Benjamin,

Az fölséges táborral,

Az Júda és az Zebulon,

Az Neftalim is itt vagyon

Egyéb fő hadnagyokkal.

Az Isten téged, Izráel,

Szeretett ez erősséggel.

Nagyobb erőt adj, Isten!

Hogy azmiként elkezdetted

És dolgunkat elővitted,

Vidd véghez kegyelmessen.

Az Jeruzsálem városért

És az te szent templomodért

Néked szép ajándékot

Az királyok vígan hoznak.

Seregit az kopjásoknak

Veszesd el hatalmakot.

Töröld el az sereg tulkot,

Űzd el az erős borjúkot,

Uram, kik rád támadnak,

Verd meg mind az pártütőket,

És holdoltasd alád őket,

Hogy adópénzt adjanak.

Az egyiptomi nagy urak

És az szerecsenek nyújtják

Az Istenhez kezeket.

Országok és fejedelmek,

Istennek énekeljetek,

És dicsérjétek őtet.

Énekeljetek Istennek,

Ki lakója az Egeknek,

Kiket teremtett régen,

Holott nagy hatalmával ül,

Honnan szava úgy megdördül,

Hogy zöng és harsag minden.

Dicsérjétek nagy hatalmát,

Ki fölséges méltóságát

Izráelen láttatja,

Kinek nagy erejét ottfönn

Az egeken és fölhőkön

Senki nem tagadhatja.

Óh, csudálatos az Isten

Az ő dicső szentségében!

Az Izráel népének

Erőt ád nagy kegyelmessen,

Azértan minden időben

Mitőlünk dicsértessék.