LXXI. ZSOLTÁR

Tebenned bízom, én Istenem,

Kérlek, ótalmazz meg,

Gyalázattúl ments meg,

Hogy örök szégyenbe ne essem,

Az te nagy jóvoltodból

Tarts meg minden gonosztól.

Hajtsd hozzám füled, tarts meg engem,

Mutasd segedelmed,

Azmint megígérted,

Hogy segétségül léssz énnékem,

Légy azért én kősziklám

És én erős kőváram.

Ments ki az hamisnak kezéből,

És annak markából,

Azki él csalárdól,

Ótalmazz meg az kegyetlentől,

Benned biztam, Uramban,

Gyermekségemtűl fogván.

Hogy származám anyám méhéből,

Legottan énnékem

Valál reménségem,

Anyám méhéből engem kivől,

Azért néked éneklek,

És szüntelen dicsérlek.

Engem csudának tartnak sokan,

De te vagy énnékem

Erős reménségem,

Adj éneklést az én szájamban,

Hogy hirdessem nevedet,

Áldjam dicsőségedet.

Ez én nyavalyás vénkoromban,

Erőtlenségemben

Ne vess el, Úr Isten,

Ne hagyj el én nyavalyáimban,

Midőn szegény testemben

Semmi erősség nincsen.

Mert én ellenségim beszélnek,

Rólam tanácskoznak,

Alattomban járnak,

És azkik lelkemben kergetnek,

Noha nincs semmi vétkem,

Kötést tésznek ellenem.

Mondván: jertek, fogjuk meg őtet,

Mert Isten elhatta,

Nincs semmi ótalma,

Várom az te segedelmedet,

Úr Isten, ne légy messze,

Siess segedelmemre.

Szégyenítsd meg, kik életemet

Kergetik szertelen,

Burítsd nagy szégyenben,

Azkik várják veszedelmemet.

Mert én csak téged várlak,

És dicsérettel áldlak.

Szüntelen hirdeti én nyelvem

Szent igazságodat,

És nagy jóvoltodat,

Jótétid mindennap beszéllem,

Sokságát nem titkolom,

Noha számát nem tudom.

Az Úrnak erejére térek,

És ő nagy hatalmát

Szemlélem jóvoltát,

Nagy igazságát az Istennek

Mindenkor emlegetem,

Soha el nem felejtem.

Gyermekségemtől fogva engem

Híven tanítottál

Csuda dolgaiddal,

És hogy immáran megvénhüdtem,

És az hajam megőszül,

Légy most is segétségül.

Míglen az te karod erejét

Hirdetem mindennek,

Jövendő nemzetnek,

És igazságodnak hívségét,

Mellyet nyilván lát minden,

Magasztalom szüntelen.

Hozzád hasonló ki lehetne?

Engemet, Úr Isten,

Ejtél nagy ínségben,

De az föld mélségéből végre

Ismét kivonál engem,

És megadád életem.

Erősségemet öregbítéd,

És fölmagasztalál,

Dicsőségre hozál,

Hozzám tére, Uram, fölséged,

Megvigasztala engem,

Midőn vala ínségem.

Az te hívségedet, Úr Isten,

Hirdetem, éneklem,

Mindennek beszéllem,

Dicsérlek citerazengésben,

Óh, szentek dicsősége,

Izráelnek szentsége!

Ajakimmal vígan dicsérem

Az te hatalmadat

És nagy irgalmadat,

Lelkemet tehozzád emelem,

Kinek megtartád éltét,

Hogy dicsérjen tégedet.

Szüntelen néked az én nyelvem

Vígan énekeljen

Nagy kegyességeden.

Mert te, azkik gyűlölnek engem

S várják veszedelmemet,

Megszégyenítöd őket.