LXXII SAS ÉS SZARKA

A sast egy szarka kérte emberségesen,

Azaz szép szóval, hogy venné társának őt;

Látod, monda neki, termetem nem rút vagyon;

Látod, miként tündöklöm: a fekete s fejér

Toll ritka madárnak öltözete: tisztán, kevély

Rátartás nélkűl, viselem magamat: senkire

Nem hányok mocskot: és még szólani is tudok.

Én társaságunkba fogadnálak tégedet,

Úgymond a sas; de tartok tőled, hogy miket

Itt köztünk hallanál, kicsörögnéd azt amott.