LXXIV RÓKA ÉS FAVÁGÓ

Egy róka, kit sokáig hajtott a vadász,

Elrejté a favágóhoz közel magát,

Azon esedezvén, hogy semmit ne szólana.

Jól van, mond a favágó, nem szólok neki.

Jött a vadász és keresé a rókát: Amaz

Nem szóla, de jelet kézzel ada. Míg a beszéd

Tart köztök: a vad lábra kelt és elszaladt.

Utóbb a vágó, szemközt jövén vele,

Hogy a jó tettet nem köszöné meg, vádolá.

Kinek a róka: Hamis lelkű! cselekedeted minap

Elárult, noha nem szód; hálát nem érdemelsz.

Bár jót igér is a gonosz, rosszal fizet.