LXXIX. HOGY MEGVÁLOM, NEM CSUDÁLOM...

Hogy megválom,

Nem csudálom,

Szived mert már mint álom!

A mint bánom,

Declarálom,

Nincsen annyi hajszálom:

De jól esett, oka voltam,

Mért másokrul nem tanultam? -

Magam’ igy contentálom.

Olly kegyesnek

Olly idesnek

Szerelmedet gondoltam,

Nem méregnek,

Tiszta méznek,

Meddig meg nem kóstoltam;

Szabadságnak az rabságát,

Vig örömnek az fogságát,

Noha bár szabad voltam.

Elhitettél,

Mert esküdtél

Az földre s az egekre;

Késérgettél

S édesgettél

Kész voltál mindenekre:

Hogy én lárvát adjak másnak,

Az kik nékem vermet ásnak,

Igy vezettél ezekre.

Bár itéltem

S jövendöltem,

Hogy illy gyász vége lészen;

Szinképzésed

S tetszetésed

Hogy illy gyászsorsba tészen;

Azt gondoltad, szerettelek,

Azért hogy csak szenvedtelek, -

Különbséget ez tészen.

Bolond voltam,

Hogy hódultam,

Szinre még is titkolom;

Bár nem pirulsz,

S el nem ájulsz,

Magadban szállsz, gondolom.

Mindenhez, hogy kész volt szived:

Kérlek, ah (v. mondd) mi hasznát vetted?

Itéld, lássad, nem bánom!