LXXV GALAMB ÉS SÓLYOM

Te sólyom, téged nem hiába tart urunk’;

Kedves madara vagy, de bizony minket is szeret;

Légy hát jó hozzánk, légy kegyes védelmezőnk

A macskák ellen. Igy szólott a galamb.

A sólyom ottan szeme láttára megkapott

Egy macskafiat, és felgyilkolt. Még jobbadon

Hitt a galamb, s az erőssel kezde tartani’;

S neki, mint hatalmas pártfogójának, magát

Lekötelezé. De melly igen csalatkozott!

Midőn körmölné, vágná, felkiáltozott:

Én gyáva, hogy kis ellenség ne bántana,

Nagyhoz folyamtam. Társaim tanuljatok!