LXXV. HOGY MEGSÉRTETTÉL...

Hogy megsértettél,

Sebesitettél,

Ne gondoljad, meggyőztél!

Még meggyógyulok,

És fölgyulladok,

S mint phoenix megujulok;

Az sebes vitéz

Mind boszura néz,

Bátor (v. Kész is) nála sziv es kéz.

Magadat ne bizd el,

Sziv keménységeddel,

S engesztelj!

Légy kevély páva,

Én pedig gyáva,

De tüled mégsem félek;

Az igaz hivség

Ésegyügyüség

Böcsöss, az hiv sziv s lélek;

Elbiztad magad’,

És ne is tagadd,

Hogy tenéked kedveztem;

Hagyján! illy oltárnak,

Ha csalárd bálvánnak

Szentöltem.

Hajó háborog

Büszkén tántorog,

Még megemészti szél, víz,

Addig főzsz mérget

S étető kérget,

Még keserü lesz az iz;

Ki lött tőrödben

S más hív vérében

Gyilkos szived táplálod:

Vérrel elégedjél,

S csak kegyetlenkedjél,

Megbánod!

Jól meggondoljad,

És megfontoljad,

Ki gyilkosságod’ czélja;

Kérlek igy ne üzz,

Van tapló és tüz,

Másnak is van aczélla;

Nem minden mérték

Egyenlő s érték,

Nem minden sziv egyenlő:

Eztet ugy kedvelje,

Mást meg ne ölje

Te szived!