LXXVI. HOGY GYULLADOM, NEM TAGADOM...

Hogy gyulladom,

Nem tagadom,

Nem is lehet titkolnom;

De megvallanyi,

S még csak mutatnyi,

Nincs szabadság tudatnyi:

Mert az ki gyötör,

És ki porrá tör,

Éles, titkoss, hegyess tőr;

Isten, melly nehéz

Árnyékban áldoznyi,

Vélnyi, remélnyi

És véle nem élnyi,

S csak messében,

Sötétben

Szeretnyi!

Gondolatok,

Ohajtások

Másképp vámtúl szabadok:

De én szivemnek

És hiv szerelmemnek

Ettül nem mentek azok;

Egy tekéntet

Úgy megejtett,

Most is azért szenvedek;

Egynek kedvéért,

Noha semmiért

Vélekedésért,

Semmi egyébért,

Nem háláadó szivért.

És tudatlan nevéért.

Lesz még olly fény,

Bizom szegény,

Fényes lesz titkos remény;

Ha vastűréssel,

Aczélszenvedéssel

Meglágyodik az kemény;

Arany üdővel

S tüz hévségivel

Hét próbát megszenvedi:

Az én hivségem, -

Semmi kétségem,

Kész lesz készségem,

Semmi mentségem, -

Mind ezeket meggyőzi.