LXXVIII GYERMEK ÉS FÖSVÉNY

Egy gyermek a kút mellett sirt és jajgatott;

Mi lelt, a fösvény kérdi tőle. Odavagyon,

Jaj nekem! aranycsészém, a kutnak mélyire

Esett.

Ezt értvén nagyhamar kifékezi

Inát, hasát: magáról öltözetet lehány,

S égvén heves kivánattól, leereszkedik.

A gyermek addig öszveszedte a ruhát,

A haslagot kantárostúl, és elszaladt.

A kutban csak vizet talált, feljöttekor

Semmit az a fösvény.

A magáét veszti el

Gyakorta, ki a másén kap, mond e költemény.