LXXX. ZSOLTÁR

Hallgasd meg, Izráel pásztora

És Józsefnek vezérlő Ura,

Kit őrizsz, mint egy juhnyájat,

Fordítsd hozzánk szent orcádat,

Ki ülsz az kerubimokon,

Jelenjél meg világosson.

Mutasd meg, Uram, nagy erődöt,

Láttasd meg az Efraim előtt,

Mutasd meg Benjáminnak is,

Így tégy az Manassénak is,

Tarts meg minket teljességgel,

Nagy ínségünkben ne hagyj el.

Úr Isten, térj hozzánk ismétlen,

Őrizz meg minden gonosz ellen,

Világosságodat nyújtsad,

Irgalmadat ránk fordítsad,

Térítsd hozzánk szent orcádat,

És semmi nékünk nem árthat.

Óh, Úr Isten vajjon mig tartod

Mirajtunk az te nagy haragod?

Ha adod meg kérésünket?

Könnyhullatást kenyér helyett

Adál nékünk, és itatál

Minket nagy könnyhullatással.

Te minket feddődésben ejtél,

Szomszédinkkal nem böcsültetél,

Az ellenségnek lőnk csúfja,

Tarts meg, seregeknek Ura,

Világosítsd színed rajtunk,

És nem lesz semmi bántásunk.

Az szőlőtövet Egyiptomból

Elhozád az sovány országból,

És az jó földbe plántálád,

Honnan az népet kihajtád,

És tágas helyen nagy messze

Ő gyökere kiterjede.

Ő széles árnyékja kiterjedt,

Béfedte az magas hegyeket,

Az ő vesszei magassak,

Felnőttek, mint az cédrusfák,

Ágait mind az nagy vízig

Kiterjeszté az tengerig.

Miért tördeléd el gyöpűjét?

Hogy eresztél belé más népet,

Ki szőleit leszaggatá?

Az erdei kan kitúrá,

Az vadak kinyövék szörnyen,

Hogy engeded ezt, Úr Isten!

Uram, ismétlen térj mihozzánk,

Mennyekből szemed fordítsd reánk,

És látogasd meg az szőlőt,

Mellyet jobb kezed ültetött.

Nézd meg ez csemétét végre,

Kit szerzél dicsőségedre.

Tűzzel megint megégettetik,

Teljességgel elpusztíttatik

Haragodnak nagy tüzében:

Nyújtsd kezedet, óh, Úr Isten,

Az emberre, kit kezeddel

Magadnak erősítöttél.

És mi el nem térünk tetőled,

Csak életünket erősítsed,

És dicsérjük szent nevedet,

Úr Isten, vigasztalj minket.

Világositsd színed rajtunk,

És mi nyilván megtartatunk.