LXXXI IVÁN MESTER

Mivel a várastól almafája messze volt,

S ahhoz gyümölcsért mindenkor nem küldhetett,

Nem is akart; mert cseléditől félté, Iván

E gondolatra jött: Kiásom én bizony

Azt még ma, s ide ablakom eleibe ültetem;

Innen, ha varrok vagy szabok, ránézhetek,

S ha kell, gyümölcsét is frissében szedhetem.

Dictum factum; Napnyugtakor már új helyén

Állott, s ugyanazon, két vagy három reggelig

Elélvén, ki is aszott. Oh Iván! Iván! (fejét

Öklözvén maga magának), mond hol volt eszed!

Iván, mint látod, mód nélkül bölcselkedett:

Kivánságit sem tudta zabolán tartani.