LXXXII. ISTEN HOZZÁD! ILLY ÁLDÁST ÁD...

Isten hozzád!

Illy áldást ád

Hived (v. Szolgád), az ki szeretett;

Sir, aggódik,

És (v. Ah) bucsuzik

Tüled, az ki kedvellett;

Mivel tülem hiven pártulsz,

Megkölléssel messze távulsz,

Még meg sem térsz, ugy indulsz.

Csak távozzál

És utazzál (v. habozzál),

Mivel másképp nem lehet!

Csak azt bánja,

És fájdolja

vagy: Sorsát szánja,

Véled maga nem mehet;

Mégis késér ohajtással,

Szörnyü sok fohászkodással, -

Róla szegény mit tehet?

Könyve csurdul

És igy borul

Lábaidhoz végtére;

Próbált hivet

S igaz szivet

Látván, mégyen messzire;

Bátor ezt nem mutathatja

És csak alig titkolhatja,

Ez hoz nagy kint szivére.

Ég kedvezzen

S kegyelmezzen,

Isten légyen vezéred!

Mert szolgádat

És árvádot

Többször, lássad, nem éred;

Minden szerencse késértsen,

S legkissebb meg se sértsen;

Néked légyen ez (v. hiv) béred.

Ha vétettem,

Azt nem tettem

Gyülölségbül, elhigyjed:

Mert jó kedvvel

S szenvedéssel

Jár szerelem, itéljed;

Pálmafa annál erőssebb

Mennél hajlóbb és terhessebb,

Bennem is azt szemléljed.

Már hallgatok

S nem szólhatok,

Zokogásim ellenzik:

Mert egy-két sziv

És frigyes hiv

Már egymástul távozik:

Kérlek, arrul emlékezzél,

Kit sirban tészsz s tovább nem él,

S ki még ott sem változik!