LXXXII VESZEKEDŐ KOMONDOROK

Egymásra régen törtek a komondorok,

Kiket hiába intett a nyáj pásztora

Jó békességre; nevekedett mérges dühök,

Ki is ütött; marták, rágták kéméletlenűl

Egymást; az egész nyáj rajtok elbámészkodott.

A lesben álló s jól vigyázó farkasok

Elészaladtak, és őket mind elnyomák;

Azután a juhnyájt szaggaták, ölék, evék.

Érted, ha akarod érteni, ezen költeményt.