LXXXIII. BOLOND, KI ITÉL...

Bolond, ki itél

S más szivérül ollyant vél

Kiben ártatlan,

Aztot vizsgálja

És fortélylyal próbálja,

Kire méltatlan.

Magát meg nem tekénti

Mindent csak másra hinti,

Noha hibátlan.

Másnak irigyje,

Bár mútatja, hogy frigyje, -

Igy olálkodik.

Fénlik, de csak réz

És sandalva másra néz,

Úgy incselkedik.

Nevet, mégis siratja,

És álnokul mutatja,

Hogy ő bánkodik.

Hirhordással (v.: Csak pletykával) él,

És gyilkos mesét beszél.

Gaz termiszete,

Susog s húnyorgat,

Mást mikép elárulhat

Egész élete.

Más módját nem találja,

Magát igy reváncsolja,

Igy van kelete!

Hagyján! hadd légyen!

Az igaznak nem szégyen,

Hahogy bár szenved.

Nem tart sokáig,

Rövid idő- s óráig

Habár tür s eped.

Más hirét úgy áskálja,

Hogy magát confundálja.

Illenre ered.