LXXXIV. SZIVEM, HIVEM, LÉGY ÉDES REMÉNYEM...

Szivem, hivem,

Légy édes reményem!

Szeress, nevess,

Édes napfényem!

Bár mások szerettek,

És előbb kedveltek,

Mégis

Ég is

Érted szerelmem.

Bocsáss, mert más

Már néked kegyessed;

Megvess s nevess,

Voltam idesed;

Tenéked, hogy hittem,

S tieddé nem lettem,

Szánom,

Bánom,

Neked szentöltem.

Ha bár van zár,

Azt veted szememre,

Hagyján! megszán

Más is meg erre;

Mert szabad szeretni,

És mást nem gyűlölnyi,

vagy: S többet is kedvelnyi,

Bátor

Ollykor,

Ha meg köll lennyi.

Légyen! végyen

Bért szivem szivedben;

Ne csalj és vallj,

Vagyok kedvedben;

Engemet ugy szeress,

Hogy mást is meg ne vess,

Topp! topp!

La! la!

Légyen parola!