LXXXIV VÁRAKOZÓ SZAMÁR

Túl egy folyón jó legelőt látott a szamár,

Megörült; de kedve vizben úszni nem vala;

Hát arra határozta magát, hogy míg a patak

El nem foly és fogy, addiglan várakozik ott.

S várakozék, noha nagy éhen reggel ment oda.

Alunni készült a nap, mikor ő ébrede,

Egyszersmind akara úszni (mert folyton folya

A patak). Akara, mint mondom, de kiveszett neki

Ereje; tehát csak bánkodhatott; s bánkodott.

A rest erősnek szól ezen kötött beszéd.