LXXXIX FECSKÉK

Egy fecske kedvesével több esztendeig

Szegény gazdának házánál tartózkodott:

Ott rakta fészkét, ott nevelte kisdedit.

Ha új tavaszkor visszatért, volt kész helye.

A gazda mihelyest látta, víg szóra fakada:

Ihol, annyok! itt vannak tavali vendégeink.

Azon szegény gazdára nagy örökség jutott,

Amellyre számot sem tartott. S immár neki

Nem tetszett a náddal födött ház; rontatá

Azt, s egy kőpalota építéséhez foga.

Egész nap zörgés s lárma közt folyt a dolog;

A gazda fennyen ezt és azt parancsolá.

A fecske, jer, mond párjának, másutt vegyünk

Szállást; itt nincsen nyugodalom. S költöztenek

Más házhoz, mellyet csak szalmafödél őrize,

S megelégedének.

Nem fény, nem világi jó,

Hanem a magával békés lélek boldogít.