LXXXV. MULJÉK MINDEN EL...

Muljék minden el

Álnok sziveddel,

Nem gondolok szerelmeddel!

Már boldog vagyok,

Hogy alább hagyok,

S nem szoréthatsz köteleddel.

Elég volt árnyékra szorulnyi,

Illy csalárd bálványhoz borulnyi,

Most bágyadnyi,

Most ájulnyi,

S mindentül elpártulnyi! -

vagy: S olly sokáig szenvednyi!

Sokszor megváltam,

Magamban szálltam,

Hozzád voltam még is irgalmas;

Sokszor esküttem,

Mégis epedtem,

S voltam hozzád jutalmas:

Bánom, magam igy megaláztam,

S illy hitetlen szivvel gyaláztam;

Meg köll lenni,

Nincs mit tenni,

Egyszer meg köll nyugodni.

Elgyün az óra,

Csak egy-két szóra

Szabadon fogsz mehetni (v. eveznyi)

Keserves jajra

S örökös bajra

Tőlem ha fogsz távoznyi.

Akkor magadban megisméred,

Ha azon pillantást megéred,

Álnok véred,

Hogy illy béred,

Megbánod s megkönyvezed,

Magad’ sirban temeted!