LXXXVII. ZSOLTÁR

Az Úr Isten az ő lakóhajlékát

Az ő szentséges hegyén helyheti,

És az Siont ő inkább szereti,

Hogynem Jákobnak akarmelly sátorát.

Tefelőled nagy dicséretek lesznek

Óh, Isten városa! Egyiptomat,

Mond Isten, és az Babilóniát

Azokhoz tudom, kik engem esmernek.

Az filisztéusról még így beszélnek,

Az Tirusról és az szerecsenről

Ekképpen szólnak és egyéb népről:

Ezek az Sion hegyén születtenek.

Az Isten jól megerőséti őket,

Mikor népeit öszveszámlálja,

Akkor ezek felől is azt mondja:

Ez nép is az szent Sionról született.

Azért ott énekelnek szép éneket,

Mond az Isten, és itt örvendeznek,

Mert én dicsőségére ez helynek

Támasztok nagy szép élő kútfejeket.