LXXXVIII. UGYAN EGYSZER SZÁLLJ SZIVEDBEN...

Ugyan egyszer szállj szivedben,

S ne változzál hivségedben,

Ki mégis szenvedhet,

Bár úgy nem szerethet.

De vallyon mi ennek oka?

Mert meggyőzte már a soka

Hitetlenségednek,

S sokféle szinednek.

Mert most szent vagy, most tetszetes,

Most világi, most szerzetes,

Most édes s izetlen,

Most kedves-kedvetlen,

Hogy magadat mint menthessed

S azzal szivem meggyőzhessed.

De ezeknek örve

Elszakad s van törve.

Emlékezzél szavaidrúl

Éd s földnek tett átkaidrúl,

Ha szabad (v. Ha haszna) még, kérlek,

S arra kénszerétlek.

Ha akarod, fogadj még szót,

Mert kiván néked minden jót,

Az kinek nincs mássa,

Ez világon társa.