LYÁNYKA GYÖTRELME.

Oh égető kín,

Oh gyötrelem

Viszonláng nélkül

A szerelem!

Felettem éj, nap

Sötét ború,

Szemembe, könnyek,

Szivembe’ bú.

Nem érti titkos

Küzdésimet,

Kit lelkem óhajt,

Lelkem szeret.

Keblembe’ dúl, forr

Vágy, félelem;

Gerjelmim önkényt

Fedezgetem.

S ah nincs oly Isten

Ki sejtené,

Ki néma nyelvem

Megfejtené.

Kereng a tér föld,

Az ég velem;

Nyugalmam, enyhem

Nem lelhetem.

Oh égető kín

Oh gyötrelem

Viszonláng nélkül

A szerelem!