MA LELKEMET...

By Árpád Tóth

Ma lelkemet libegni bontom,

Mint zászlót zúgat szűzi szél,

Kitűzve büszke bástyaponton,

Magasra leng a horizonton,

És leng s ragyog és leng s zenél.

Ragyog és leng, mint drága kelme,

Melyet ha duzzaszt tiszta lég,

Úgy csattog, mintha énekelne,

S mint nagy selyemszárny, égbe kelne,

S kék keblére zárná az ég.