MA REGGEL...

Ma reggel korán ébredtem fel

s kikergettem az arcodat szememből.

Aztán az uccán végigvándoroltam

s szemem ujra kívánta arcodat.

A sétapálcám ezüstgombja fénylett:

megláttam benne, milyen rút vagyok.

Szomorú volt gondolnom szép szemedre,

amelyben mindég megszépültem én.

Két szem nevelt. Két szemre voltam bízva.

S egy nap nem néztél rám, Anizia!

Mért nem vertél meg inkább két szemeddel!

Most sétapálcám nem verné szivem...