[Ma ujra csillagos...]

Ma ujra csillagos. Csillagai az égnek

- Lásd mára mind kijött - lakodalomnak égnek

és dobogó szived drága zenéjü hangja

szegény ijedt szived lakodalmunk harangja

s elfog a büszkeség amint dobogja: Bim bam!

hogy ilyen gyönyörűt tartok a karjaimban

s hallgatom ajkadat, a véreset, a pirost

s ugy gyűröm ujjaid, mint egy darab papírost

mint gyónócédulát, mint szerelmes levélkét

amelyre leirád szivednek első vétkét

s mikor tanácstalan melletted álltam árván

s láttam hogy mind nem ér semmit a sok szivárvány

melyet valami nap bágyadt egemre festett

s hogy az egész világ szive nekem a tested

s láttad hogy életem belehull bús tüzembe:

e drága levelet csusztattad a kezembe.

És néha azt hiszem hogy semmi, semmi, semmi

hogy egyek ne legyünk, már meg nem tudja tenni

és máskor azt hiszem hogy minden, minden, minden

ellenem esküdött - de ha szemed tekintem

akkor nyugodt vagyok, szívembe száll a béke

mint aki tóba néz és a tóban az égre

s hallgatom szívedet, amint dobogja: Bim bam

s gyönyörrel, gyönyörüm! gyötörlek karjaimban.