Macskazugban

Apró, vidéki város végin olykor

Megállít egy kis ablak, mely megett

Öreg anyóka a világba bókol,

Mely a szomszéd palánkjával szegett.

Csak néz merően téli csillagokra

Nyárfák fölött, havas felhők között

És néz nyugodtan, egykedvűn s az óra

Tizet kakukkol és a szél zörög.

Mit gondol ő az életről, halálról

És a világról, mely ily szűk neki,

A csillag a lelkébe mit világol

S az óra minek végét hirdeti?

A gondolat tán elszállt már fejéből

S szívében elszáradt a vágy, a gyász,

Mint aki hazatért a temetésről

És tudja, hogy itt nincs föltámadás?