Madách Sztregován

...Vihar után, örök boruban

Nem is lesz több fény soha tán -

Ül térdig porban és hamuban,

Egyetlen társa a magány.

Magyar magány, világmagány, haj,

Igen bolondul forrt a must,

Véres szüret után nagy árnyak.

Kísértetek. Bort, famulus!

Bort, famulus. Bitang az eszme,

Fejedre nőnek a gazok,

Kik indultak veled repesve

Köszönteni az új napot!

Vörös vagy zöld: rongy lesz a zászló,

Az Igazság bukik vele

És arra jó, hogy számadáskor

Bunkó legyen törött nyele!

Bort, famulus! Voltak bolondok,

Kik halni tudtak ostobán,

De az okos gaz úgy tolongott,

Hogy révbe ért későn, korán.

Bort, famulus! Vivát az ember,

Ki egyre küzd, mindig veszít

És éljen Éva is, a némber,

Bár forró jege nem hevít.

Mély börtönömben megtanultam,

Hogy mennyit ér a szűk világ,

Nem szebb jövendő forr a mustban,

Csak fejfájós mámor. Vivát!

Be van fejezve már a művem,

Tapsoljon néki, aki tud.

Sokat hevültem, míg lehűltem,

Bort, famulus! Nincs más kiut!