MADÁRFÉSZEK.

Szerelemnek, boldogságnak

Csendes, kis tanyája!

Hogy elbúttál a bokornak

Ernyős zugolyába!

Jobb is itt, mint a magasban!

Vész van ott, - s az ágrul

Hamarabb hull ősszel a lomb,

Kél, fut a nap s rejtekedbe

Nem lövel be fénye:

Minek is? a boldogságnak

Nincs szüksége fényre.

S mig lakód a bájoló dalt

Fent repülve zengi:

Jobb, hogy ily alant hazáját

Nem gyanítja senki.

Békességnek kis hajléka:

Boldog, aki benned:

Bizalomnak, szerelemnek

Karjain pihenhet!

Ahol este a dalos pár

Összebúva szépen:

Álma a nap gyönyörének

Lágy viszhangja lészen.

Mennyi, mennyi édes álom,

Milyen tiszta hűség!

S hozzá, mint a kis család nő.

Mily öröm vegyűl még!

S ha ártó kéz bolygatott meg,

A vész összetépett:

Féltő, hű gond orvosolja

Károd, szenvedésed.

S ha feletted végre a zöld

Sátor össze-omlott:

Ölt magára kikeletkor

Ujra zsenge lombot.

Boldog, akit hívsz öledbe,

Boldog aki benned

A hűségnek, bizalomnak

Karjain pihenhet!

- De pirúl az ember arca,

Sorsodat ha látja:

Szerelemnek, boldogságnak

Csendes, kis tanyája!