Magányos úton...

Magányos úton építek egy házat,

Betérhet hozzám, aki erre fárad,

Aki dalolva, virágot keresve,

Eltéved a mély életrengetegbe.

És őszi estén, míg az avar sír majd

S utolsó szirma hull a rózsáimnak,

Magányos vándor, múltakba révedve,

Emlékezik majd egy tündérszigetre.

És hírt hoz nékem élet tengeréről,

A csodaszépről, távoli tündérről,

Kit idevárok és aki nem jő el,

Csak egyre szépül a szálló idővel.