MAGYAR ALFÖLD

Magyar Alföld - gond a dombja;

temploma cövek;

talaja mély aludttej, de benne

hánykolódnak szögletes kövek.

Magyar ember - rongya zászló;

étele a tál;

dudvaszedő nemzet vagyunk, értünk

mezítláb jön foltozott halál!

Nosza költő! Holt a holdad;

köldököd kötél;

csettintésed égő város, tollad

füstölög s egy szál gyufát nem ér!

Ó, kik nőttök felhőt leveledzvén,

bodzás kis fenék -

nézzétek, ím, országúton, némán

vándorolnak ki a jegenyék!