Magyar fa sorsa

Elvégeztetett, hogy lecsap a villám.

Az erdő jajveszékelt életéért.

Egy tölgyfa hangos szóval kiáltott

s áldozatul adta magát.

Rengett a föld és lobogott a fa;

csodálatos, Isteni tüzijáték,

mint csipkebokor lángja a Hóreben!

(Csak a füstje volt keserű.)

Rengett a föld és lobogott a fa

vérvörösen, olthatatlanul,

jajtalanul és pattogó ággal

s zengett a zordon zivatar.

E lángnál elkerülte az erdei vándor

az ingovány fekete torkát;

az eltévedt, megriadt őzfióka

anyjához talált.

Szörnyű szép volt és sírnivaló.

Másnap itélkezett az erdő

s a vakmerő, üszkös, torzfekete csonkot

kitagadta! Kitagadta!